Isten embere a misszió embere
Giurgiu Danielt pappá, Barta Barnabást diakónussá szentelte július 6-án, szombaton Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök.
Istentől jövő meghívás, személyes elhatározás, hosszú felkészülés, kitartás, áldozat kellett ahhoz, hogy Giurgiu Daniel eljusson a pappá-, Barta Barnabás pedig a diakónussá szentelésig. Eddig megtett útjukat azonban az öröm és a béke jellemzi, hiszen tudták, tudják, Istennek ajándékozzák életüket, és ennél többet nem is akarnak. Ugyanígy, az öröm jellemezte a július 6-i pap- és diakónusszentelési szertartást, melyre tizenegy órától került sor a szatmárnémeti Székesegyházban. Az ünnepi díszbe öltözött, a mosolygó hívekkel telt templom oltáránál Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök a szertartás elején két nyelven köszöntötte a paptestvéreket, a szentelendők születi és rokonait, és minden jelenlévőt. Megköszönte, hogy imáikkal kísérték a szentelendőket ez idáig, és kérte, továbbra is tegyék, hogy mindvégig hűségesek maradhassanak vállalt kötelezettségeikhez.
Az evangéliumi rész felolvasása után kezdetét vette a szentelési szertartás, amikor a püspök egyenként hívta a szentelendőket, ők pedig a zsoltáros szavaival válaszoltak: „Íme, itt vagyok, hogy akaratodat megtegyem, Istenem!" Ezt követően hangzott el a szentbeszéd, melyben a püspök felhívta a szentelendők figyelmét, a papnak Isten emberének kell lennie. "Az idei év témája a világegyházban a hit, egyházmegyénkben pedig ezt kiegészítve a misszió. Ennek az üzenetét a mai napra így fogalmazhatnánk meg: az Isten igéjével táplálkozó pap Krisztus szeretetének egyetemes tanúságtevője. (...) Kedves fiaim, véssétek ma a szívetekbe és a lelketekbe, Isten embere a misszió embere. A pap fő küldetése, Istent vinni az emberek közé. E küldetést a szent szolgálatot tevő lelkipásztor képes megvalósítani, mert Isten választotta ki őt, vele, benne és érte él. A papnak elsősorban Isten emberének kell lennie, aki közvetlenül ismeri Istent, aki mély, személyes barátságban áll Jézussal, aki megosztja másokkal Jézus érzéseit. Csak így lesz képes a Jézus Krisztusban megtestesült Istenhez vezetni az embereket, és megmutatni az Ő szeretetét. Ezt az igazságot fejezi ki az a zsoltárvers, amely egy időben része volt a papi rendbe való felvétel szertartásának: 'Uram, örökrészem és kelyhem, Te tartod kezedben sorsomat.' (Zsolt 16,5) A második törvénykönyvből tudjuk, hogy az ígéret földjének birtokbavétele után minden törzsnek járt belőle egy rész, és ily módon valósult meg az Ábrahámnak tett isteni ígéret. Csak Lévi törzse nem kapott a földből, mivel az ő földje maga Isten volt. A papi élet igazi alapja, a pap létének talaja, életének földje maga az Isten. Az egyház ebben az ószövetségi értelmezésben látta annak a magyarázatát, hogy mit jelent a papi küldetés az apostolok követésében, és a Krisztussal való közösségben."
Schönberger Jenő püspök kiemelte, a papnak Krisztusból kell kiindulnia: "Minden papnak missziós, azaz valóban katolikus lelkületűnek kell lennie, Krisztusból kell kiindulnia ahhoz, hogy mindenki felé forduljon. Mi papok, arra kaptunk meghívást, hogy az imában találkozzunk Krisztussal, hogy megismerjük és szeressük Őt a keresztútján is, mely a szeretet szolgálatának tevékeny és önmegtagadó útja. Csakis ez bizonyítja és tanúsítja Isten iránti szeretetünk hitelességét, és ezáltal tükröződik vissza mindenkin Krisztus irgalmas arca. Kedves híveim, imádkozzatok értünk, hogy jó emberek, jó keresztények, és szent papok lehessünk."
A szentbeszéd után, engedelmességi ígéretüket tették le a szentelendők. A mindenszentek litániáját a papok és a hívek letérdelve imádkozták - hogy a szentelendők, vállalt feladatuknak meg tudjanak felelni -, ők pedig az önátadás jeleként a földre borultak. Barta Barnabás a kézrátétel és a felszentelő ima után öltözött be a szerpapok sajátos öltözékébe, és vette át az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy a diakónusszentelésben hatalmat kapott Isten igéjének hirdetésére. A papszentelés is a kézrátétellel és felszentelő imával érte el tetőpontját - a püspök után a jelenlevő papság is sorban a szentelendőhöz járult. Giurgiu Daniel ezt követően öltözött be a papi módra viselt stólába és miseruhába, a püspök pedig megkente kezét krizmával. Így valósult meg az írás szava: az Úr lelke rajtam, ő kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket (Iz 61,1).
Ezután került sor az áldozati adományok átadására, amikor Giurgiu Daniel kezével érintette az ostyát és a borral telt kelyhet, annak jeleként, hogy a papszentelésben hatalmat kapott, hogy a szentmiseáldozatot bemutassa. A püspök békecsókkal köszöntötte az újonnan felszenteltet, majd a papság is békecsókot váltott vele. Ez a csók Krisztus barátságának a jele, aki azt mondta: nem nevezlek többé szolgáknak benneteket, hanem barátaimnak mondalak (Jn 15,15). A papszentelés szertartása után, a szentmise a felajánlással folytatódott.
Az áldozatbemutatás végén Nm. és Ft. Schönberger Jenő köszönetet mondott a felszentelt pap és diakónus szüleinek minden áldozatért, mellyel fiukat felnevelték és Isten, valamint az egyházmegye szolgálatára elengedték: "Isten bőséges áldása legyen jutalmatok, és kívánom, hogy teljék örömötök gyermeketekben." Az egyházmegye püspöke köszönetet mondott ugyanakkor a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet nevelőinek és tanárainak a nevelésben nyújtott munkáért; a plébános atyáknak azért, hogy felismerték a hivatás jeleit, és támogatták őket, elkísérve egészen az oltárig; és minden imádkozónak, akik kitartóan kérték az Aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába.
Giurgiu Daniel elsőmiséjére már július 7-én, vasárnap este hat órától sor kerül Nagybányán, a Szentháromság templomban.
